Alkalom [antikvár]

Részlet a könyvből: Volt valami furcsa rokonvonás abban, ahogyan az égen a szélkorbácsolta sötétszürke felhők új és új alakot öltve, vadul rohantak és ahogyan az agyában egymást kergetve, rendszertelenül és szaggatottan, bizonytalanul, tétován, de mégis sebesen cikáztak a gondolatok. A Balaton valami óriás őslényre emlékeztetett állandó mozgásával, mintha hatalmas dühét lassan lecsillapítaná az itt-ott belevillanó napsugár. Az ablakon még apró patakokban folyt végig a csillogó esővíz, néha-néha megmozdultak a parti jegenyék, mintha megborzongtak volna az emlékezéstől, de a vihar már elült, elcsendesedett, elvonult... Gáthy István lassú mozdulattal kitárta az ablakot és nagy ívben kihajította cigarettáját a vizes, sárgakavicsos útra. Tekintete egy pillanatig megpihent az apró parázson. Látta, ahogyan a fehér cigarettapapírra sárga gyűrűben ráfut a víz, szinte hallotta a halk, kis sistergést, azután újra a vaskapura nézett. Tekintete végigszaladt a villa fehér kerítésén, átugrott a pirosra festett lándzsahegyeken és nyugtalanul fürkészte a Balatonhoz vezető utat.