Alkony [antikvár]

Részlet a könyvből: Amíg Ténéran beszélt, mélységes csend uralkodott a nagy teremben. De Feutrait-t, a pantheon freskóinak híres festőjét ünnepelték barátai abból az alkalomból, hogy kitüntetést kapott. A hallgatók feszült figyelemmel kísérték a szónok beszédét s arckifejezésük elárulta, hogy szavai visszhangra találtak lelkükben. Ténéran gyönyörűen beszélt. Élesen csengő hangja betöltötte a termet. Szeretetreméltóan, de minden hízelgés nélkül, az őszinte elismerés hangján méltatta barátja érdemeit, azonban nem állhatta meg, hogy ne röpítsen néhány nyilat az akadémia ellen, melyet szíve mélyéből gyűlölt. A művészek, írók és nagyvilági emberek, kiket egy közös érzés, a mester iránti hódolat hozott ebbe a külvárosi vendéglőbe, igazi élvezettel hallgatták szónoklatát.