Állomás [antikvár]

Részlet a könyvből: Alleluja! Alleluja! - fohászkodott a körmenetelők éneke és a hangok széthulló forgácsok zilált lángjaként szálltak az ég felé. A főutca kövezetén aprózva, suta összevisszasággal koppant az ájtatosan poroszkáló tömeg lépte. Elől meggörnyedt-hátu, ünnepi gúnyába bujt parasztok vitték a Szűz Máriás lobogókat. Komoly méltósággal, széles mozdulatokkal, kicsit meghajolva lépkedtek mint, mikor magot szórnak a fölhasított barázdákba. Utánuk kuszált sorokkal a vezeklők serege, meghorgasztott fejjel, siratósan húzva az esdeklő éneket. Férfiak, fejkendős kalapos asszonyok, iskolás gyerekek. A tömegbe ékelve fehérreverendás papok, füstölővel és ministráns gyerekek. Utánnuk újra messzehullámzó sorokkal a sokaság. Az imádságosan összekulcsolt kezekben reszketős, félénklángu gyertyák. Fölöttük vontatottan, lassú kigyózással húzott el a körmenetiének, mint sugaras októberi délutánon a délre-szálló bikanyál ezüstje. Mire a sorok végén elkapták a kezdő hangokat, elől már félsorral előbbrelódult az esengő szöveg.