Álmában is hazudik [antikvár]

Egy augusztusi vasárnap délután magános taxi robogott a Keleti pályaudvarról a Margit-híd felé. Amerre elhaladtak, a fülledt, fojtó ragyogásban, csukott ablakok és zárt kapuk meredtek rájuk, mint hunyt szemek és összeszorított szájak. Az izzó napfénnyel elárasztott kőrutak kihaltak, néptelenek, sehol állat, ember, az életnek semmi nyoma, mintha a milliós város lakossága borzalmas katasztrófától rettegve elmenekült volna.