Álmok asszonya [antikvár]

Részlet a könyvből: "Még csak kilenc óra volt, de a nap már úgy tüzelt, hogy a hőség elviselhetetlennek látszott. Ádámné ott ült a reggeliző asztalnál, amikor Ádám István és Vera beléptek az ebédlőbe. Filigrántermetű, kicsi öregasszony volt Ádámné, dús, fehér hajkoronája úgy látszott, agyonnyomja törékeny alakját. Vidáman bólogatott feléjük. - Áh, guten Morgen!... Hol csavarogtatok, haszontalanok?! Kicsit idegenes hangsúlyozással beszélt. Arca friss volt és üde, két nagy bámuló gyermekszeme pajkosan csillogott fehér haja alól. István kezet csókolt anyjának: - Lesétáltunk a Tiszáig. Most még nincs olyan meleg..."