Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
"Még csak kilenc óra volt, de a nap már úgy tüzelt, hogy a hőség elviselhetetlennek látszott.
Ádámné ott ült a reggeliző asztalnál, amikor Ádám István és Vera beléptek az ebédlőbe. Filigrántermetű, kicsi öregasszony volt Ádámné, dús, fehér hajkoronája úgy látszott, agyonnyomja törékeny alakját. Vidáman bólogatott feléjük.
- Áh, guten Morgen!... Hol csavarogtatok, haszontalanok?!
Kicsit idegenes hangsúlyozással beszélt. Arca friss volt és üde, két nagy bámuló gyermekszeme pajkosan csillogott fehér haja alól. István kezet csókolt anyjának:
- Lesétáltunk a Tiszáig. Most még nincs olyan meleg..."