Álom és valóság [antikvár]

Részlet: "Előljáróban van egy-két szavam. Amikor ezt a könyvet írtam, sokszor a zsoltár szavának csendülését véltem hallani: "Ne mi-magunknak szerezz, úh Istenem, fölemeltetést, de a te nevednek dicsőségüket." Halkan, magam mulattatására kezdtem meg az emlékezések szelidszevu hárfájának pöngetését: de mindinkább, mindjobban hangosabb muzsikáju lett, önkéntelenül is, a dalos szerszámon, az emlékezések sok nekemvaló mondnivalója támadt, s úgy éreztem, hogy nemcsak hozzám beszél többé, hanem sokakhoz, kortszinező jelenségek figyelőihez..."