Álom Manci [antikvár]

Részlet a könyvből: A vonat lassított. Még egy éles, hosszú fütty és begördült a svájci határállomásra. Néhány kíváncsi utasfej jelent meg az ablakokban. A vonatkísérő leszállt. Régi jóismerősként köszöntötték egymást a vámhivatalnokokkal, akik kényelmesen elindultak a sineken át a szerelvény felé, hogy átvizsgálják az utasok poggyászát. A kíváncsi utasfejek gyorsan visszahúzódtak. Előkészítették holmijaikat a vámvizsgálatra. A harmadosztályú kocsik utasai alig mozdultak. Részben, mert tudták, hogy rájuk csak az első és másodosztály után kerül sor, főként pedig azért, mert többé-kevésbé nem volt semmi elvámolni valójuk. Még ebben a kényelmes lassúságban is feltűnő volt egy utas, aki nem nézett ki az ablakon, mikor megálltak és most is mozdulatlanul ült az egyik harmadosztályú fülkében. Egyedül az ablak mellett. Feltűnően szép, tizenhét-tizennyolc év körüli fiatal lány volt e magános utas. Gesztenyebarna haját két fonatba fonva viselte...