Általános pánik [antikvár]

A 2607. CELLA A bűnbánat börtöne A vagány vérontók szárnya A perverzek purgatóriuma 2020/7/16 Huszonnyolc évet húztam le ebben a kibaszott veremben. Azt mondják, most már megírhatom szörnyű szendvedésemről szóló memoáromat, és az írás majd megszabadít ettől a helytől. A sok vallásos baromság, amit lenéztem és leköptem, mind igaznak bizonyult. Van mennyország, ahova a jó emberek kerülnek, és van pokol, ahova a perverz áááállatok. És van purgatórium a hozzám hasonlóknak - a gázos gazembereknek, akik felismerték, hogy beteg a világ, meggazdagodtak, és a gonoszságukkal mindent gajra vágtak. Több mint húsz éve izzasztanak a régi bűneim miatt. Ravasz rabtartóim rá akarnak venni valamire: hogy írjam meg utálva irigyelt utamat. Harsogva hirdessem a hihetetlen igazságot. Menjek mennybe, miközben messzehangzó harsonák szólnak. Itt az idő, bébi: mindent MEGGYÓNOK. A purgatórium szívás. Az ember abban a testben marad, amit a földön viselt a halálakor. Kaja csak a bakancsos turistáknak járó repülőgépes gyorsmenü. Ital nuku, se szaftos szerelmi ügyek vagy vágyakat hervasztó nőcskék. Ártatlan áldozatok nézegetnek a cellámban. Megszámlálhatatlan mocsokságomra emlékeztetnek, izzó fémrudakkal