Amaro atya bűne [antikvár]

Húsvét vasárnapján terjedt el a hír Leiriában, hogy Jósé Miguéist, a székesegyház plébánosát a hajnali órákban megütötte a guta. Vérmes, túltáplált ember volt, a püspöki klérus tagjai a „falánkok falánkjának" hívták. Mohóságáról különös történetek keringtek. Carlos, a patikus, sehogysem szívlelte a plébánost, mindig azt mondta, valahányszor meglátta az ebéd utáni alvástól méginkább megpuffadt embert: — Emészteni megy a vén dög! Egy szép napon még kipukkad! S egy bőséges halvacsora után valóban kimúlt, éppen abban az órában, mikor dr. Godinho szemben levő házában a házigazda születésnapját ünnepelték, s nagy ricsajjal járták a polkát. Senki sem sajnálta az öreget, s kevesen vettek részt a temetésén. Általában népszerűtlen ember volt. Ügy élt, mint egy paraszt. Szokásai, ökle akár egy napszámosé. Hangja rekedt volt, hajzata a fülére lógott, gorombán beszélt. A templomjáró asszonyok sohasem szerették: böfögött a gyóntatószékben, s mivel mindig kicsiny, falusi vagy hegyi egj'házközségekben élt, nem értette meg az ájtatosság bizonyos választékosabb, érzékenyebb formáit, ezért rögtön már kezdetben elveszítette majd minden gyónóasszonyát, kik azután átpártoltak az udvarias Gus-máo atyához, aki valósággal „arany szájú" ember volL Ha a mellette mégis kitartó vakbuzgó asszonyok kételyeikről vagy láto-másailtról beszéltek. Jósé Miguéis valósággal naegbotránkoztatta őket, mert rájuk ripakodott: — Hagyjátok a históriákat, szentecskéim! Inkább észt kérjetek az Istentől. Több agyvelőt a kobakotokba! A túlzásba vitt böjlölés különösen fölingerelte: — Egyetek és igyatok — szokta volt harsogni —, egyetek és igyatok, gyermekeim! Miguelista* volt, s a liberális pártok okoskodásai és lapjai mérhetetlen haragra lobbantották: — Gimaibotot nekik, gumibotot! — kiáltotta hatalmas vörös napernyőjével hadonászva. * D. Miguel de Gragan^a konzervatív politikai pártjának híve. i'^.Já'r ! I i. ¦ '