Amazon cárnők [antikvár]

Részlet a könyvből: I. Katalin Nagy a sürgés a berlini udvarnál, Frigyes Vilmos király maga személyesen rendezi be újra hitvese szemefényét, a rokokó pompájú Monbijou kastélyt s közben egyre büszkébben dörgi: „dicső év, történeti dátum, ime, most Anno 1717- ben mutatkozik be Szent Oroszország Európának itt nálam! Koronás testvérem, a máris Nagynak magasztalt Péter cár érkezik szellemes és ildomos udvarával, minden fényességével. Kedves bayreuthi őrgrófnő, itt az alkalom, hogy ön méltó hexameterekben énekelje meg ezt a nagy pillanatot...!" Az őrgrófnő valóban viszkető ujjal várja a dicső érkezést, de mire írnia kellene, pennája menten ijedt tinta-malacot ejt a papirosára. És nemcsak ő, hanem az elképedő királyi családdal együtt egész Berlin elrémül attól a minden szellemet és ildomot nélkülöző barbár rohamtól, melylyel a moszkovita sáskajárás őket ellepi, hódító ellenségként veszi be a porosz fővárost s haramják prédájává tiporja a bájos Monbijout. A porosz királyné sírva tördeli kezét az őrgrófnő előtt: „alig vannak még itt s máris úgy összerondították, oly hajmeresztően tönkretették az én drága Monbijoumat, hogy utánuk majd újra kell felépítenem az egészet! Rongyokban a falak selyme, gobelinje, törött minden bútor, váza és kristálytükör s a cár szobája vérrel freccsentett ácsműhely, mert bárdjával itt foglyokat is nyakaz... Oh jaj, te szörnyű Szent Oroszország!"