Amerikai életutam [antikvár]

AZ ITT-OTT LÉT SZEMÉLYES KRÓNIKÁJA Az idén nyolcvanéves Ludányi András egyetemi tanár életút írását tartja kezében a Kedves Olvasó. A szerző szikszói születése, a család 1944-45-ös ostrom idején való menekülése, majd 1949-ben az Újvilágba történő érkezése, a küzdelmes, de eredményes amerikai szocializáció mellett a magyar identitás, hagyomány megőrzése, majd Ludányi András 2009 utáni „fokozatos" hazaköltözése adja meg az életút tér- és időbeli fö koordinátáit. Ám ezek csupán a fizikailag meghatározható pontok, az értékek melletti kiállás más, mélyebb rétegeket érint: az 1956-os forradalom és szabadságharc kapcsán az Egyesült Államokban szervezett támogatásban, majd annak leverése után a menekültek segítésében, a szovjet elnyomás elleni tiltakozásban, a határon túli magyar kisebbségek jogai és az egyetemes emberi jogok melletti kiállásban, az amerikai magyar élet szervezésében és működtetésében, annak egyes fázisaiban ragadható meg. Mindeközben pedig az alkotó, szervező egyetemi munka, hallgatók generációinak képzése, kutatások, kötetek, konferenciák sora szabta meg a mindennapok ritmusát. Tizenéves középiskolásként aktívan részt vett 1956-ban a New^ York-i szovjet ENSZ nagykövetség előtti tüntetéseken, ahol követelték, hogy tegyenek lépéseket a vérontás megállítására. Nem tudta elfogadni, hogy míg a Szabad Európa Rádió adásaiban biztatta a magyar szabadságharcosokat, hogy tartsanak ki, mert érkezik a nyugati segítség, addig hivatalosan az amerikaiak biztosították a szovjeteket arról, hogy a látszat ellenére érdekeltek a status quo fenntartásában. Az elkeseredettség és a fogadott hazában a szülőhazáért való tenni akarás vezette akkor is, amikor belépett a „Lövészek" önkéntes harcoló csoportba, amelyet Vasvári Zoltán azzal