Amerikai lányok [antikvár]

Részlet a könyvből:A nagy szálloda előcsarnoka olyan volt ebben az órában, minit egy pályaudvar nemzetközi vonatok indulása idején. Utiruhás alakok jöttek-mentek, négerek suhantak át a tömegen hatalmas málhák súlya alatt görnyedezve, a hotelboyok föl-alá szaladgáltak és azoknak a nevét kiáltozták, akiket a telefonhoz hívtak. Csengők csilingeltek, színes fényben villantak fel a falakon a különböző jelzőlámpák és a 34. uccára nyíló öt nagy forgóajtó meg nem állt egy pillanatra sem. Türelmetlen hölgyek várakoztak magányosan, a falhoz támaszkodva. A lábukat nyugodtan mutogatták jóval térden felül is, de az orruk hegye alig látszott ki bundájuk hatalmas gallérjából. Idegesen topogtak. Gavallérok érkeztek, egy, kettő, három, - sok! Aoóh! Halló! A hölgyek megkönnyebülten integettek, az arcuk felderült, mezítelen vállaikról lecsúszott a bunda. (Egy hotelboy rögtön ott termett szolgálatra készen, hogy újra felsegítse.) A jókedvű párok egymásba karolva eltűntek a szálloda belsejében. A forgóajtók üvegein fel-felvillantak az autók reflektorainak vakítóan szikrázó sugarai, mintha fénylabdák volnának, amelyeket láthatatlan tenniszjátékosok dobálnak egymásnak. A hatalmas luxuskocsik nesztelenül bukkantak fel a hideg éjszakából, lassan gördültek tova a szálloda előtt s azután újra belemerültek a semmibe - mint egy jól rendezett filmen.