Amerikai psycho [antikvár]

Április bolondja KI ITT BELÉPSZ, HAGYJ FEL MINDEN REMÉNNYEL; ez van kiírva vérvörössel a Chemical Bank falára, nem messze a Tizenegyedik utca és az Első sugárút sarkától, méghozzá akkora betűkkel, hogy a taxi hátsó üléséről is jól olvasható, ahogy a kocsi előreszökken a Wall Streetről kiforduló autócsordával, és Timothy Price el is olvassa a feliratot, bár a következő pillanatban már egy autóbusz veszi el előle a kilátást, és attól fogva csak a busz oldalán díszelgő Les Misérable&-\úx-detést látni, Price-t azonban, aki a Pierce & Pierce cég alkalmazottja és huszonhat éves, ez feltehetőleg nem nagyon zavarja, ugyanis előreszól a sofőrnek, hogy kap tőle öt dollárt, ha most gyorsan felhangosítja a rádióját, amelyből a „Be My Baby" című szám szól, amit a fekete bőrű taxis, aki nem amerikai, hanem alkalmasint inkább nyugat-indiai lehet, meg is tesz a kedvéért. Leleményes vagyok - állapítja meg magában Price -, valamint kreatív, fiatal és gátlástalan, célratörő és jól képzett. Lényegileg tehát arról van szó, hogy a társadalom egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy lemondjon rólam. Én nagyon értékes ember vagyok. - Ettől a gondolattól Price kissé megnyugszik, tovább bámul kifelé a taxi koszos ablakán, feltehetőleg a Negyedik sugárút és a Hetedik utca sarkán álló McDonald's falára vörös sprayjel kiírt szót nézi: FÉLELEM. - Azon a tényen azonban semmi se változtat, hogy mindenki szarik a munkájára, utál dolgozni, utálja az állását, és persze én is utálom a munkámat, és te is utálod a munkádat, amint a múltkor magad is bevallottad. De mi a fenét csináljak? Talán menjek vissza Los Angelesbe? Nincsen más választásom. Csakhogy én nem azért iratkoztam át az UCLA-ról a Stanfordra, hogy most ennyivel beérjem. Vagy talán egyedül állok azzal a véleményemmel, hogy egyszerűen nem keresünk eleget? - Közben - mintha filmet néznénk -megint autóbusz húz oda melléjük, és az előbbi szót ismét 11