Bővebb ismertető
™ 1
Az ablak mellett ült és fésülködött, miközben egy darab papírt bámult maga előtt az asztalon. Izgatottan fészkelődött a székben, hol ide, hol oda billentve csípőjét és lábait, gyomra pedig olyan parányira szűkült, mint egy gyűszű szája - ma még egy falatot sem evett.
Néhány nappal ezelőtt, amikor hazafelé tartott a piacról, és két, zöldségekkel teletömött szatyorral lavírozott a járdán, a postaládáját kinyitva olyan borítékot talált, amely - bár még sejtelme sem volt róla - az elkövetkező pár hét során alapjaiban készült megváltoztatni az életét és az életről kialakított elképzeléseit.
Először ki akarta dobni a borítékot. Arra gondolt, komolytalan tréfa az egész, vagy talán rossz helyre dobták be a levelet. Aztán mégis megtartotta, és mindennap elmélázott fölötte egy kicsit - napról napra egyre sűrűbben és egyre hosszabban. Végül elérkezett az aznap délután. Július tizenkettedike volt, és öt óra múlt tíz perccel. A papírlap az asztalon hevert, ő pedig, hogy izgalmát csillapítsa, már vagy fél órája fésülködött.
Legalább százszor húzta végig a dédanyjától örökölt hajkefét ugyanazon a két tincsen, miközben ábrándjaiba temetkezett. Kislányként alakította ki azt a szokást, hogy vészhelyzet vagy kimerítő izgalom esetén - mint amilyen a mostani is vok - képzelgéseivel oldja a felgyülemlett feszültséget. Vékony ujjaival az ezüst hajkefébe kapaszkodott, és elképzelte, amint annak rózsákat formáló díszítései táncosok alakjában életre kelnek, és sorokba rendeződnek a szobája közepén. Ilyenkor hegedűjátékkal töltötte meg a teret, amely hol vidámabban, hol egészen szomorkásán szólt, reagálva a lány lelkének apró rezdüléseire. A kékbe, lilába és rózsaszínbe öltözött táncosoknak igencsak kapkodniuk kellett a lábukat, hogy lépést tudjanak tartani a Nóra bensőjében tomboló viharral. Minél gyorsabban pörögtek a táncosok, annál hamarabb simultak ki a lány pattanásig feszült idegei, a végére pedig egészen békés hangulatba került, úgyhogy szemöldökét összehúzva és hátradőlve a székben abbahagyta a fésülködést.
m