Ami bennünk ég... [antikvár]

Részlet a könyvből: Semmi jel sem árulja el, hogy orvosok ülnek az asztal körül. Tíz tudós orvos. Otthon komorak, a sok munkától agyonhajszoltak, hangtalanok. Itt, a szűkebb baráti körben élcelődnek, csiklandós históriákat mesélnek. A pincérek már eltüntették a vacsora nyomait, amikor a professzor úr őméltósága megjelent az előkelő szálloda vadásztermének bejáratánál. Első tekintete a falra erősített aggancsokra esett. Az urak közül többen úgy álltak fel az üdvözlés pillanatában, hogy az ágas-bogas csontképződmény homlokuk irányából ágaskodott szét. Az öreg professzor agglegény. Nőgyűlülő. Míg üvegsíma, hideg keze körbejár, alsó ajkát hosszúra nyújtja az aggancsokról eszébe jutott gunyoros gondolat. Elfoglalja helyét az asztalfőn. Szende főorvos keskenyvágású arca a szomszédjához hajol, olajosfényű szembogara nevetősen körülszalad.