Ami elmúlt [antikvár]

I.A CSALÁD Kedves öcsém Márai Sándornak megígértem, hogy megírom memoir-jaimat, mert hosszú életemnek vannak érdekes pillanatai, főleg azok számára, akik szeretnek. Te, Sanyikám, annyi jelét adtad ragaszkodásodnak, hogy igyekezni fogok megírni visszaemlékezéseimet ha ugyanis lesz időm, erőm hozzá. Mert életerőm hanyatlását érzem pár hét óta. Orvosi vizsgálatra kellene mennem, de fáradt vagyok, és sokszor gondolom, mi végből? Ez év januárjában töltöttem be nyolcvanadik évemet, szép kor, tekintve, hogy csak alig egy év óta érzem annak súlyát. A természet kegyes volt hozzám, testileg, lelkileg sokáig megmaradt rugékonyságom, és nem éreztem a kor súlyát, de azt elkerülni nem lehet. Mennünk kell! ez a természet parancsa, és jobb, ha akkor megyünk, amíg van erőnk, meglehetünk egyedül, nem vagyunk tehetetlen tömeg mások terhére. Ha visszatekintek a múltba, életemnek legelső észlelt eseményei hároméves koromból származnak, és nagyon homályosak ugyan, de megvannak emlékezetemben. Atyám, aki 1858-ban, születésem évében Aradon törvényszéki elnök volt, mivel nemcsak nagy tudású, éles eszű, ritka szellemes ember volt, de a német nyelvet is tökéletesen bírta, kartársai nagy irigységére fontos állásba, Bécsbe lett áthelyezve. Egy bécsi bérház harmadik emeletén laktunk (akkor persze lift még nem létezett), közel az úgynevezett Glacishoz,1 amiből a jelenlegi Ringstrassék létesültek. Emlékszem a Glacisra: magas fák, széles út, ahol délelőtt gyerekek sétáltak kísérőnőjükkel, és fejkendős asszonyok mindenfélét árultak: péksüteményt, gyümölcsöt, cukorkákat. Az én kisasszonyom minden alkalommal vett számomra egy picike, cukorból készült, málnaszörppel töltött üvegecskét, aminek ára egy krajcár volt, és én roppant szerettem ezt. Ez az egyik bécsi emlékem; a másik, hogy édesatyám kézen fogva vezetett fel a harmadik emeletre, és hogy türelmem legyen, mesébe fogott az első lépcsőfoknál, ami az utolsónál véget ért. Hatéves voltam, amikor jó atyám, negyvennyolc éves korában, háromhavi betegség után meghalt. Most is magam előtt látom öt: 1 Glacis: a bécsi belvárosban az egykori bástyák előtti térség. Ide épült később a Ring.