Ami két miatyánk között van I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy tizennégyéves fiú, aki még nem született meg. Az ezernyolcszáznyolcvanhatodik évben történt, hogy Blattgrüner Ábrahám, a milliomos hírében volt topolyházai vállalkozó, egy nyári délután levelet kapott valami idegen községből, melyet eddig még névről sem ismert. Héber betűkkel iródott és az volt a levélben, hogy nagy megtiszteltetés, nagy szerencse vár az ő Blattgrüner házára. Mert rabbi Méir Hakóhén, a zsidó nép fáklyája, a tudós és bölcs férfi - itt zárójelben az volt, hogy "élete gyertyája legyen fényes" - arra utaztában Topolyházán megáll, hogy a szombatot ott töltse el, és úgy találta jónak, hogy péntektől hétfőig az ő házában fog lakni. A legnagyobb kegy, mely zsidóembert érhet; mert hogy ki légyen, mi légyen rabbi Méir Hakóhén, az a szentéletű férfi, azt csak az angyalok tudják, meg az örökéletű Egyisten, de mi rosszúl látó emberek nem tudjuk, nem is sejtjük. Tehát készüljön, ahogy illik; lássa el mindennel és az Istenért vigyázzon: a legnagyobb tisztelet, mely halandónak kijár, sem elég nagy tisztelet rabbi Méir nagyságának...