Amíg ti szültetek, én... [antikvár]

Előszó A ház ajánlatát kérném Az Egyesült Államokban nem élek bűnös életet. A Szabadság Földjén ritkán volt kevesebb-mint-négynapos futó kapcsolatom. Itt nem csókolózom házas férfiakkal vagy srácokkal a munkahelyemen, nem küldözgetek fotókat a puncimról, nem megyek el kocsmában megismert fiúkkal azelőtt, hogy meghívtak volna enni, és ' nem mutogatom a melleimet fesztiválokon. Nem fekszem le több mint egy személlyel egyszerre, néha azt is csak évente egyszer. Legalábbis itt, Amerikában. Utazni viszont baromira szeretek. De nem a külföldiekkel való szex az egyetlen elítélendő dolog, amit csinálok: televíziós vígjátékokat is írok. Az elmúlt tizennégy évben többek között az Azok a 70-es évek, az így jártam anyátokkal, a Chuck, és a The Neighbours című sorozatoknak írtam, meg olyanoknak is, amikről soha nem hallottál mivel sosem kerültek adásba. De hadd meséljek inkább a szakma előnyeiről: a pénzről, amiből repülőjegyeket veszek, illetve a szabadidőről, amit utazgatással töltök. A tévés munka amolyan „bulizol és éhezel" jellegű, vagyis vagy van bevételed, de nincs időd, vagy nincs bevételed, de van időd, következésképp az éhezés szakaszában mást sem csinálsz, csak bulizol. Hogy mit tesz ez a gyakorlatban? Elmondom: az év kilenc hó-