Amikor Csíkba' megszülettem [antikvár]

1. Nagy elhatározás, de főleg lelki kényszer és biztatás vitt rá, hogy megpróbáljam kiírni magamból életem folyását születésemtől mostanáig. 1925. február 24-én születtem Csíkzsögödön, a legnagyobb hidegben. Csíkban ugyanis az év ezen szakában csak úgy röpködnek a mínuszok. A családi ház, amit még a dédszülők építettek, nagy volt, de meleg is, mivel cserépkályhákban fűtöttek. Édesapám, György Béla a gyimesi iskola igazgatója, édesanyám, Nagy Anna pedig Nagy Bálint vármegyei tisztviselő leánya volt. Kereszteléseniet a csíkzsögödi templomban tartották, ahol a Zsuzsanna nevet kaptam. Nagyon örült a család az egyetlen unokának, mégha leánka volt is. Amíg édesanyám a szülés után lábadozott, otthon laktunk nagymamáéknál Zsögödön, de aztán vissza keUett mennünk Gyimesbe, Hidegségnek nevezett falucskába, édesapámhoz. Ez a gyimesi vidék egy gyönyörű hosszú szorosban fekszik, csodálatos egyszerű, csángó emberekkel. így éldegéltünk szépen, szeretetben egészen öt éves koromig. Akkor kezdődtek nálunk a nagy bajok. Édesanyámnak hosszú gyönyörű haja volt, amit a feje tetején mint koszorút, úgy hordott. Hajmosás közben a szomszédasszony bejött fahamuért (ezt a mosásnál használták lúgképpen), édesanyám ki kellett menjen a nyári konyhába, ahol azt tárolták. Tekintve, hogy a cselédlány nem volt otthon, így édesanyámnak kellett kimennie a na^ hidegbe. Délutánra már magas láza lett, nagyon rosszul volt. Édesapám táviratozott Imre bácsinak, édesanyám testvérének Zsögödre. Másnap ő el is jött érte, és bevitette húgát a csíkszeredai kórházba, ahol hamarosan tüdő- és agyhártyagyulladást állapítottak meg nála az orvosok. Kétheti nagy szenvedés után 30 évesen halt meg.