Amikor elvesztettelek [antikvár]

ELSŐ FEJEZET MOLLY - 2015. JÚLIUS Rájöttem, lehetséges valakit teljes szívünkből szeretni, ugyanakkor hasonló szenvedélyességgel gyűlölni az illetőt. Ezek az érzelmek valahogy kioltják egymást, és nem marad a helyükön más, mint csüggedt ürességérzet. Abban a tíz napban, amit a kórházi ágy mellett töltöttem, és a férjemet néztem, újra és újra eltöprengtem, vajon hogy jutottunk el ide. Nem azon, hogy ő hogyan jutott el erre a helyre, az intenzív osztályra, méghozzá ilyen szörnyű állapotban - ez szinte elkerülhetetlen volt. Nem, az én egész helyzetemben a kettősség volt meglepő, amivel az ágyon fekvő férfihoz viszonyultam. Leo az életem szerelme volt, és még mindig az. Életem végéig szeretni fogom. Még mindig lehetetlennek tűnik, hogy közben gyűlölni is tudom, pedig ez a helyzet. Ez a kómás állapotban lévő Leo még mindig, a gondozatlan szakálla és a sérülése után rákerült kötések ellenére is jóképűnek látszott. Sápadtan, eszméletlenül feküdt, de még mindig veszélyesnek tűnt. A testéhez és az életéhez mindig is úgy viszonyult, mintha semmiségek volnának, nem egyebek, mint áldozati ajándékok, amelyeket fel kell ajánla-