Amikor még hittünk a sellőkben [antikvár]

A testvérem már csaknem tizenöt éve halott, amikor meg-, látom a tévéhíradóban. Hat órát töltöttem a sürgősségin egyfolytában, és fiatalokat triá-zsoltam egy parti buliról, ami balhéba torkollott. Két lőtt seb, az egyik vesét ért, egy törött arccsont, egy törött csukló és több, változó súlyosságú arcsérülés. És ezek még csak a lányok voltak. Mire lezárult a triázs, a szerencséseket már összevarrtam és megnyugtattam. A kevésbé szerencsések a műtőbe kerültek, vagy az osztályra, én pedig rávetettem magam a pihenőszoba hűtőjében tárolt Mountain Dew^-ra, a kedvenc fő cukor- és koffeinforrásomra. A falra szerelt televízióban valami katasztrófa képei futnak. Nézem, de nem látom, csak kortyolom a ragacsosan édes üdítőt. Éjszaka van. A háttérben valami lángol. Az emberek sikoltozva szaladgálnak, a bemondó kócos hajjal, vintage bőrdzsekiben, kellő komorsággal kommentálja a híreket. Es ott, a bal válla mögött meglátom a testvéremet. 7