Amiről Isten megfeledkezett [antikvár]

Katalin zuhogó esőben szállt hajóra Velencében. Mint minden utazásakor csak kevés készpénze volt, és rengeteg poggyásza. Az utolsó hordároknak már cigarettát adott és képesujságokat és a Grand hotel gondolájának adós maradt. Vagy talán a kis kopasz olasz, akivel együtt szállították ki a sziget felé induló Palatinusra, kifizette az ő részét is? Mindenesetre rámosolygott és azt mondta: "Grazia mille". milyen kopasz volt és milyen kicsi! Amellett biztosan egészen fiatalember, a szeme, a mozdulatai fiatalosak d'anunzio óta nem látott ilyen kopasz olaszt. Az pedig jó régen volt, Fiuméban, közvetlenül a háboru után, mikor a férjétől megszökött. helyesebben elment, mert szökni kettesben szokás és ő akkor egyedül volt, szent isten, milyen egyedül, és azóta is hányszor és mennyire. Majdnem mndig. Az olasz a válláig ért, és vele ellentétben csak egy neszeszerrel és egy aktatáskával utazott. mikor Katalin rámosolygott, meghajolt és bemutatkozott. Conte Caballo, mondta és hogy szörnyen unalmas ez az eső, ugy-e? És hogy lehet-e valamiben szolgálatára a signorinának?