Amita öröksége [antikvár]

1FEJEZET1967-ben, azon a késő szeptemberi napon, ugyanúgy, mint hónapok óta minden kedden és csütörtökön, egy őszülő hajú, enyhén kopaszodó férfi lépett ki a Queensway metró megállójánál a bágyadt, őszi napfényre. Magas, izmos termetén jó szabású, szolid öltöny feszült; mozgása egészen fiatalosan hatott, csak a napbarnított arcán fehérlő ráncok árulkodtak arról, hogy benne van a korban. Hajszálpontosan érkezett, mint mindig; egy fekete hajú, öt-hat éves forma kislányt vezetett kézen fogva, és időnként lehajolt hozzá, hogy jobban értse a szavát.Atsodródva a befelé áramló tömegen, mirit mindig, most is a közeli műjégpálya felé vették az irányt. A pénztárosnő unottan szakította le a jegyeket: a föld alatti jégtükrön alig néhányan köröztek, s a büfében, amelyet vékony üvegfal választott el a csillogó jégtől, szintén akadt még jó egynéhány üres asztal.A kislány otthonosan telepedett le a pálya szélén álló padra, hogy áthúzza a cipőjét. A férfi szótlanul segédkezett neki; a gyerek beszélt kettejük helyett is. Mesélt az óvodáról, Jimről, aki titokban kétszer is meghúzta a haját, mesélt a szomszédok hosszú fülű