An-tan-té-nusz [antikvár]

MAGÁNBESZÉD Kerek huszadik évemet töltöm a Nők Lapja szerkesztőségében. Mint hivatásom elítéltje. Ez a büntetőjogban sem csekélység. Tulajdonképpen az „életfogytiglaninál" is huzamosabb időnek felel meg. Nekem azonban szerencsém volt. Én ugyanis egy kellemes, deríís Márianosztrára kerültem. Csupa nő közé. Kilátással a Blaha Lujza térre. Régóta vagyok a lap „belső munkatársa". De ma sem tudom pontosan, hogy milyen minőségben. Korrektorként kezdtem, de teljesítményem nem volt korrekt, mivel a hiányzó vesszőket inkább észrevettem, mint az értelemzavaró sajtóhibákat; majd hirtelenül kineveztek irodalmi rovatvezetőnek, de rovatvezetői státuszom máig sincs; színház- és filmkritikus is lennék, de a kritikákat mások írják helyettem; s ezenkívül bedolgoztam mindenfélét a nők köztudatába, folytatásos regényt, színészéletrajzot, tárcát, lábjegyzetet, forgószínpadot, elegyes alagyákat, lirum-lárumot. Szobámat, rejtélyes beosztásomhoz illően, egy folyosóbenyílóból kerítették el. Deszkafallal. De valahányszor a helyiségbe lépek, más ül az íróasztalomnál, s bocsánatot kérve, vagy nem kérve, távozik. Fiókjaimban is gyakran találok idegen személyektől eredő tárgyakat. Kéziratos szekrényemen tíiVv'' 'ií^!,! ' r i 'I ¦ .< ;: II í ¦ - • • I i; i ¦ 1 1 '¦ú ,! 1' ,1 M li 4' ¦• 1 f > -í,