Anar válogatott művei [antikvár]

az örök értékek jegyében Két évvel ezelőtt, a Magyar írószövetség elnökeként levélben köszöntöttem 75. születésnapja alkalmából azerbajdzsáni kollégámat, az Azerbajdzsáni írók Szövetségének elnökét, Anart, a jól ismert azeri irodalmárt. Levelemben a következőket írtam: „A mostani zavaros idők nem igazán kedveznek a művészi alkotásnak. Talán még sohasem volt olyan nehéz dacolni az ellenszéllel vagy ; ' a közömbösséggel. Azonban tudjuk, amikor az utókor áttekinti majd a törté- ^ ' nelmi közelmúltat, mindenekelőtt az örök értékekhez fog fordulni. Azokhoz ^ a műalkotásokhoz, melyek örökre értelmet adnak az ember erőfeszítéseinek és magának a létezésnek ezen a Földön." Az ünnepeltet, Anart, írót és rendezőt másfél évvel később, 2014 októberében ismerhettem meg személyesen budapesti tartózkodása során. Anar és kollégái egy filmbemutató kapcsán érkeztek a fővárosunkba. A film Mirza Feteli Ahundzade, a 19. századi azerbajdzsáni irodalom klasszikusa és a muzulmán Kelet drámaműfajának megalapítója életútját mutatta be. Azerbajdzsán budapesti nagykövete, dr. Vilayat Guliyev - aki a filológia és irodalom területén korábban végzett kutatói munkásságáról lett ismert - egy baráti találkozót kezdeményezett a Magyar írószövetség tagjaival. Akkor tapasztalhattam meg, hogy Anar nem csak egy sikeres író, hanem egy kellemes beszélgetőpartner és barátságos ember is. Véleményt cseréltünk a kortárs irodalom problémáiról, a művész szerepéről a közösség életében, megbeszéltük az intézményeink és szakkiadványaink közötti együttműködés lehetőségeit, külön témaként került asztalra a műfordítás és íróink munkásságának kölcsönös bemutatása Magyarországon és Azerbajdzsánban. Anar a hatvanas években kezdte írói pályáját, az egykori szovjet és ezen belül az azeri irodalom kimagasló képviselőjeként. Egyesek szerint az 1960-as évek az úgynevezett „hruscsovi felmelegedés" korszaka volt, amikor az irodalomban és a művészetben némileg szabadabbá válhattak az alkotók, így közelebb kerülhettek az emberek valós problémáihoz, és a kötelező „szocialista realizmust" is már kritizálni merték. Befejeződött a kitalált hősök és problémamentes sorsok, a „kirakat-élet" és hamis patetika korszaka. Az írók ' figyelme a kisemberre összpontosuh, jobban érdekelték az ő problémái, mint , ; a fáradhatatlan munkahősök és a hűséges kommunisták, avagy a fantázia j szülte igazságharcosok. Ennek az alapjaiban megújuló azeri irodalomnak ' j' egyik úttörője Anar lett. ' i-i',)