Ancuta fogadója [antikvár]

Gerince megtört, deformált. Borítói elszíneződtek, széleknél rojtosak.
A modern román próza legnagyobb mesterét, míves művészetét közvetlen szellemi és alkati rokonság fűzi azokhoz a névtelen mesemondókhoz, akik téli fonók és őszi nagyvásárok idején, út menti fogadók hallgatósága előtt, egy kupa bor mellett vagy a malom csendes dohogása közben az őrlésre várva, ki nem fogytak a meséből. Ilyen igazi mesemondó Sadoveanu is, akiben - erről ő maga sokszor vallott - ama névtelen mesemondóknak az ihlett tehetsége, adománya a szóra mintegy tovább folytatódott, hogy meghódítsa az írásművészet csűcsait. És ennek az írói beállítottságnak és felfogásnak talán legjelesebb illusztrációja, azt is mondhatjuk: a mesemondó Sadeoveanu önábrázolása az Ancuta fogadója.