Andrea arcát a Nap felé fordítja [antikvár]

Egy asszony megy végig a kórház folyosóján. Karcsú fiatal asszony, keskeny, finom arcocskával. A szeme nagy. Szinte túlságosan nagy és sötét fénnyel ragyog. A folyosón lábbadozó tisztek cigarettáznak és beszélgetnek. A háború utolsó évében vagyunk. Az asszony megáll egyik-másik beteg előtt, megkérdezi, hogy van és rámosolyog. A mosolya szelíd, egész arca sajátságosan gyermekes lesz tőle. Különös báj ömlik el rajta. - Ki ez az asszony? - kérdezi egy sápadt főhadnagy, kinek arcát eltorzította egy sebhely.