Angolok [antikvár]

Részlet a könyvből: Mikor Archimedes a reátörő katonához azzal a szóval fordult: Ne rombold szét a köreimet! - ő sem ragaszkodhatott a maga homokba rajzolt köréhez jobban, mint ahogy az átlagos ember ragaszkodik a maga eszmeköréhez. Szinte még az igazságnak is rossz néven veszi, ha az el akarja söpörni az ő megalkotott előítéleteit. Több ilyen előítélet ritkán szól ki emberi szóból, mint akkor, mikor egész nemzetekről mondunk általánosító véleményt. Mihelyt valaki, látszólag felsőbbséggel, de voltaképp igen nagy naívsággal azt mondogatja, hogy: a német ilyen, a francia olyan, rögtön a rokonság gyanujába keveredik előttem azzal az utazóval, aki a gyorsvonatban, egy idegen ország néptelen rétjein átszáguldva kinézett s mivel az ott álldogáló, egyetlen egy embernek vörös haja volt, beleírta az úti naplójába, hogy: „Ennek az országnak a lakossága vöröshajú."