Angyal áll az ajtó előtt [antikvár]

– Introibo ad altarem Dei! – Ad Deum, qui laetificat juventutem meam! A templomban csönd volt. Keletről fényözön zúdult be az ablakon, az oltár fehér terítőjére néha lepergett egy virágszirom. Gáll Antal esperes öregesen mormolta a mise szövegét. Gépiesen daráltam a feleletet, lehajtott fejjel, amikor megéreztem, hogy valaki merően néz. A tarkómra tapadó tekintet szinte égette a bőrömet. A misekönyvet átvittem a baloldalra és visszafelé jövet óvatosan kitekintettem. Közvetlen az áldozórács közelében zárdisták álltak. Ünnepélyesen, egyenruhában. Mellettük egy apáca alakja magasodott. Egy villanásra találkozott a tekintetük, s a latin szavak előtt kezdve lágyabban úsztak a templom csendjében.