Angyalok városa 15. [antikvár]

Részlet a könyvből:Ana Catherina erőtlenül emelte fel a fejét, és átnézett a csónak peremén. Az erősen tűző nap már szinte mindannyiójukat megvakította a két nap óta tartó csendes ringatózás során. Amint a vihar elült, a meleg olyan súllyal telepedett a tenger fölé, hogy alig bírtak még lélegezni is. Átázott ruháik a párás hőségben nemhogy száradtak volna, hanem még inkább átnedvesedtek. A következő napon megszáradtak ugyan, de ez még talán rosszabb volt, mint a párás éjszaka. Megmaradt ékszereik átforrósodtak a tűző nap hatására, és szinte égették a bőrüket. Muszáj volt levenniük legalább a nyakékeket, és egy darab rongyba bugyolálva Terence a zsebébe tette őket.A meleg ellen a lányok alsószoknyáiból tépkedtek le darabokat, és a fejükre terítették a fehér textileket, hogy valami védelmet kapjanak a vadul tűző nappal szemben. Ana Catherina mégis úgy érezte, hogy szabadon hagyott testrészein és az arcán úgy feszül a bőr, mintha szétrepedni készülne.