Anilin [antikvár]

Részlet a műből: "Ó nagy Siva! Mit mulasztottam el, hogy ilyen szégyent hozol fejemre? Ez volt Tenga első gondolata, midőn az égő fájdalmat érezte arcában. Felhasadt orcájára szorította kezét, amint a felügyelő után nézett. Kínzója áthaladt a termőföldön. ez a föld a folyampartig terjedt, amarra pedig egészen a vadonig. az erdőtől a folyamig mérföldekre sorakoztak az indigó-cserjék. És a cserjék között mindenfelé a hinduk izzadtságlepte háta fénylett. Forró pára nehezedett a mezőre. Ó hatalmas Siva! Évekkel ezelőtt irtották itt az erdőt hónapok munkájával. Először az indákkal bírkóztak meg és kaktuszok szakították véresre kezüket. Aztán a kőkemény fenyőket vágták ki; kapákkal, láncokkal, emelőkkel távolították el a gyökereket. Éjjel-nappal lobogott az ég felé a hatalmas máglya. Aztán felszántották a kemény földet, a legjobb, legérettebb magot vetették bele, árkokat ástak, utakat építettek és öntözőműveket helyeztek üzembe. S mindezt a forró nap alatt, a monszun izzó hevében, tizennégy órán keresztül naponta. Egy fél rupiáért, vagyis nyolc annáért."