Anka, Anka Birinke, Baranka [antikvár]

Részlet a könyvből:"Nyöszörgött az ágy asz asszony alatt, ahogy lemászott róla. Az ember nem mozdult. Még a fényre sem. (Mi az istennek ide villany!) Hunyorogva nézte a mennyezetet, közben különös szorongás fogta el, mintha a feje fölött húzódó repedés fal felöli szára tegnap óta legörbült volna. A fenét! Csak nem akar rámszakadni! Csapódott a konyhaajtó, fény áradt szét az udvaron is. Döngő léptek az ablak alatt. Hogy trappol még mindig! Akár egy dragonyos! Ezerszer jaj annak, amire a lábát ráteszi! A menyasszonyi ruhában is így lépkedett - kicicomázva, felékesítve, diadalmas arccal. Jött feléje szegény Udvaros sógor karján, tolva, rúgva, gázolva maga előtt a levegőt, mint nyomtató ló a csépelni valót. Harapásra álló szájjal. Látta-e már benne akkor is ezt a dragonyosságot, vagy csak később világosodott meg a látása? Akár igen, akár nem, mit sem számított már, akkorra minden elvégeztetett. Fönt ült az ördög szekerén, keze, lába gúzsba kötve, s még csak nem is nyüszíthetett. Szép is lett volna! De a lelke lőtt madárként vergődött."