Anna [antikvár]

Részlet a könyvből: Még aznap este, vagyis a legelső este bement hozzá a konyhába a nagyságos asszony. Anna délután érkezett meg a falujából, Pelhrzsimovból a Masaryk-pályaudvarra - egész motyója belefért egy papírskatulyába - s oly riadtan rohant az ismeretlen utcák zsivajában, mint egy eltévedt kutyus, míg végre odaért a Václav-térre, a harminchármas szám alá. Anna már vagy öt órája Rubeséknél volt, amikor a nagyságos asszony benyitott hozzá; már ismerte a hétszobás lakást, már megtanulta, hogy hogyan kell kezelni a gáztűzhelyet, hogyan kell a klozetben lehúzni a vizet s becsukni a két patentzáras ajtót. A nagyságos asszony kezében egy kis köteg kivágott újságlap lobogott. Tiszteletreméltó terebélyes kebleivel mind az ötven esztendejét odatornyosította a szőkehajú cselédlány fölé és megszólalt : - Nézze, Anna fiam, maga egy tapasztalatlan falusi kislány, még nem ismeri Prágát. Én elvből nem alkalmazok prágai cselédeket, mert azok mind romlottak. Nagy veszélyek várnak itt magára, - erre édesanyja nevében is figyelmeztetni akarom. Ha mind felsorolnám, lehet, hogy nem is hinné el nekem, dehát itt van ni, olvassa el ezeket! - A nagyságos asszony a konyhaasztalra dobta a kis köteg ujságlapot. - Csak olvassa át jól! - mondta a nagyságos asszony szinte fenyegetően és így folytatta : - Most pedig a kisasszony megtanítja ágyazni, utána mosogassa el a vacsorai edényeket s aztán lefekhet. Az ajtókat ma nem kell patentra zárni, mert a nagyságos úrnak gyűlése van és későn ér haza. Na, jöjjön!...