Anna [antikvár]

„Tudom, hogy mindazt, amit egy életen át keresünk, kutatunk, ott van velünk, bennünk. Magunkban hordozzuk a kincset, amelyre születésünk óta vágyunk. Megszerezni a boldogságot, amely kézzel nem tapintható, szemmel nem látható, így hát össze sem törhető, el sem veszíthető. Mimagunk vagyunk azok, lényünkkel, szellemünkkel, ami, ha már a test el is tűnt, soha el nem múlik.” Anna egész életében a boldogságot keresi, még akkor is, ha első pillantásra úgy tűnik, mindene megvan: szerető férj, gyerekek, biztos családi háttér. Naplója azonban olyan súlyos titkokat rejt, amelyek zord valósággá színezik az idilli képet.