Anna Bolton és a szerelem [antikvár]

Részlet a műből: "London, - 1937. júniusa. Ezt a Londont egyikünk se fogja többé viszontlátni. azt a várost, ahol a tizenkilencedik sőt gyakran még a tizennyolcadik század levegője érződik, mert Londonban a történelem mindíg lassan ballag és egyik korszak ráborul a másikra. Igaz ugyan, hogy a Dorchester House és a Groswenor House eltüntek, hogy helyüket felhőkarcolóknak beillő szállók foglalják el, de a Berkeley Squaren és a Hill Streeten még letagadhatatlanul a 18-ik és a 19-ik század lélegzik. Ott lebeg a klubbokban, a hatalmas kensingtoni házakban, a Jermyn Street üzelteiben és megtalálható a piaci kofától kezdve a főpecsétőrig minden egyes ember gondolatvilágában. Ennek köszönhető, hogy Londonban még változatlanul dívott az a bizonyos valami, amit "Szezónnak" hívunk. (Itt általában a június és július hónapokat jelenti.) A "Szezón" is a 19-ik század egyik maradványa, amikor az emberek megúnva a rideg, nedves, hűs oxfordshiri, northumberlandi és midlandi birtokaikat felruccannak Londonba, hogy résztvegyenek a bálokon, az estélyeken, az udvari fogadásokon és hogy férjhezadják serdülő leányaikat, akik jobban hozzászoktak a gyapjuruha-viselethez és a vadászatokhoz, mint a Worth szalonjában készült toilette-remekekhez és fejékekhez. A harmincas évek folyamán Anglia gondterheltnek, fáradtnak és megzavarodottnak látszott, mert a közvetlen közelben félelmetes valószerűséggel lebegett egy új háború kísértete. Egy háborúé, mely minden bizonnyal örökre véget vet majd a pompának, a hagyományoknak, a külsőségeknek és bolondságoknak, amit a londoni "Szezón" jelentett. Az első háború már aláaknázta és megrengette. Egy újabb a végét jelentené. Azt hiszem egész London, a királytól és Mr. Chamberlaintől kezdve a camden-towni kolduskirályig tisztában volt ezzel, bármennyire is igyekeztek félelmüket tudatuk hátterébe űzni. Az is világos volt, hogy Anglia nincs felkészülve egy háborúra, sőt arra sem képes, hogy megfékezze egy ember feltörő hatalmát, akit Hitler Adolfnak hívnak."