Anna Veronika [antikvár]

Részlet: Egy szerdai napon, szeptember vége felé, Anna Veronika Stanley ünnepélyesen izgatott lelkiállapotban jött le Londonból, azzal a feltett szándékkal, hogy még aznap este tisztázza dolgait az apjával. Ismételten azon volt már, hogy valóra váltsa ezt az elhatározását, de ezuttal végleg rászánta magát. A helyzet válságos lett és a leány szinte örült, hogy a dolog ennyire jutott. Hazafelé, a vonatban szilárdan eltökélte, hogy ezt a válságot véglegesen elintézi. Ez oknál fogva indul meg tehát épp ezen a ponton ez a regény és nem korábban, sem később, mert épp ennek a válságnak és következményeinek a történetét mondja el. Londontól Morningside Park állomásig Anna Veronika egyedül ült egyik vasuti szakaszban, mégpedig olyan helyzetben, amelyen bizonyára mélyen megbotránkozik az édesanyja, de még inkább a nagyanyja, ha szemtanuja lehet, mert a fiatal hölgy bizony a szemközti ülésre rakta a két lábát, sőt egészen az álláig huzta térdeit és rákulcsolta két kezét. Annyira elmélyedt gondolataiba, hogy valósággal összerezzent, amikor egy jelzőtábláról arra jött rá, hogy már Morningside Parkba ért, sőt azt hitte, hogy vonata már kifelé tart az állomásról, holott csak befelé lassitott.