Antal a nagyvilágban [antikvár]

Egy agylegény emlékezése c. könyvem (1971) számomra váratlan, sőt valószínűtlennek rémlő sikere után sem gondoltam arra, hogy továbbra is figyelemmel kísérjem Boleráz Antal regényes agglegényi sorsát. Nem vagyok nagy véleménnyel a siker varázsvesszejével második életre delejezett regényhősökről s újbóli megformálásuk művészi esélyeiről; noha ilyenekre is akad tiszteletreméltó példa, vagy szórakoztató, mint a Sherlock Holmesé. Antalt, akitől a magam módján elbúcsúztam már, s akiről kész voltam megfeledkezni, nyugat-európai utazgatásaim keltették új életre bennem. Önkéntelenül találkoztam vele és szellemi gondjaival - de merőben más távlatból, mint ami annak idején megadatott. Idegenszerű körülmények felmerült tapasztalatok ellenőrzésére. Az irodalmi szemléletmód végletességével ellenőriztem őket: csakugyan igazak-e Boleráz Antal tapasztalatai? Kiállják-e a próbát a "nagyvilágban"? S ha viszonylagosnak vagy eltérőnek bizonyulnak: miként s mennyiben? Mi történik Antalban, amikor eljut a nagyvilágba? S mit tapasztal szükségképpen? Milyen a megismerés, melyet utazásai közben fájdalmasan kisajtol magából? Ő, aki nem turista. Antal ismerői talán nem szívesen veszik majd tudomásul, hogy a múló évek meglegyintették agglegényi kedélyét. Arra kérem az olvasót: vegye figyelembe, hogy időközben a szerzőt is hasonló változás érhette. Mert csak az olvasó nem változik - amíg fogalommá általánosítom.