Antoinette kisasszony gyémántjai [antikvár]

Részlet a könyvből: Fiókba zárunk egy virágot. Megfeledkezünk róla. Múlik az idő. Egy napon kinyitjuk a fiókot. Már csak ágacskát találunk, törékeny szárat, összezsugorodott semmiséget, mely szétporlik a kezünk között. Így van ez néha emberekkel is. Úgy látszik, az élet elfelejtette őket. Mire előkerülnek, megfonnyadtak. 1938-ban, miután anyja is követte már régóta elhalálozott édesapját, az akkor tizenkilenc éves Antoinette Clotilde nénje védőszárnyai alá került, aki Losseau-né néven egy gazdag kötöttáru-kereskedő özvegye volt. Antoinette eladdig Sarlat-ban éldegélt a mamájával, igen szűkös körülmények között. Párizsba érkezvén, a szép lakás a Niel sugárúton, a hozzátartozó szakácsnővel és szobalánnyal, elkápráztatta. Vegyünk ehhez még néhány délutáni színházi előadást, este a közeli mozit és havonta egyszer egy teadélutánt, amelyre Losseau-né meghívta ódon barátnőit: Antoinette azt hitte, nagyvilági életet él.