Anyám [antikvár]

Részlet a könyvből: "Egy esős, hűvös októberi estén valaki halkan kopogott Mihalovics Péter lakásának ajtaján. Mihalovics, aki már meggyújtotta az éjjelilámpát és egy télikabát rongyaiba burkolódzva olvasott íróasztalánál, meglepődve emelte fel fejét. Azt hitte, képzelődött s mozdulatlanul meredt az ajtóra. Várta, hogy a kopogás megismétlődjék. Így telt el néhány másodperc, akkor megzörrent a kilincs és kívülről motoszkálás hallatszott. Mihalovics most már kikiáltott: - Ki az? Mély, dörmögő basszus válaszolt: - Én. Mihalovics megismerte a hangot. Kikeverkődzött a télikabátból, az ajtóhoz ment és kinyitotta. Barátja, Keresztes György állott előtte. Beengedte. - Hát téged mi szél hajtott erre? - fordult szembe vele, amikor behajtotta mögötte az ajtót. Keresztes nem felelt. Fellökte kalapját meg a kabátját a fogasra, utána körülnézett. A nyomorúságos lakás szomorú, szennyesnek tetsző szegénysége meglepte."