Anyám!... I-II. [antikvár]

Részlet: I. Egy esős, hűvös októberi estén valaki halkan kopogott Mihalovics Péter szobájának ajtaján. Mihalovics, aki már meggyujtotta az éjjeli lámpát és egy télikabát rongyaiba burkolódzva olvasott íróasztalánál, meglepődve emelte fel fejét. Azt hitte, képzelődött s mozdulatlanul meredt az ajtóra, várva, hogy a kopogás megismétlődjék. Így telt el néhány másodperc, akkor megzörrent a kilincs és kívülről motoszkálás hallatszott. Mihalovics most már kikiáltott: - Ki az? Mély, dörmögő basszus válaszolt: - Én vagyok. Megismerte a hangot, kikevergőzött a télikabátból, az ajtóhoz ment és kinyitotta. Egyik barátja, Keresztes György lépett a szobába. Mihalovics betette mögötte az ajtót: - Hát téged mi szél hajtott ide? Keresztes nem felelt. Ledobta a kalapját meg a kabátját a dívánra, aztán körülnézett.