Anyám színes napjai [antikvár]

ELŐHANG Willow Thorpe tudta, milyen az, ha feszült az ember. Ismerte az indulatokat, amelyeket két világ összecsapása vált ki, és amikor az édesanyja autójának hátsó ülésén bekapcsolta a biztonsági övet, hogy a mamája az apjához vigye, lélekben mindig felkészült arra, ami hamarosan menthetetlenül elkövetkezik. Mindig ugyanazt érezte, miközben az ismerős utcákat nézegette a kocsi ablakából. Amikor az apja ajtót nyitott nekik, és azt dünnyögte: „Már megint késtél, Rosie". Mindig ugyanazt érezte, amikor a mamája erre elfintorodott, és csak annyit válaszolt: „Majd jövök, Rex". Amikor felnézett az apjára, és érezte, hogy összeakad a lába. Amikor abból a világból, amelyben csodaszép festmények lógtak a falakon, átlépett egy másikba, ahol a falak egyhangúan fehérek voltak, ö pedig színes zsírkréták helyett szürke ceruzát vett a kezébe. Willow tudta, hogy a többi gyerek, akinek elváltak a szülei, arra vágyik, hogy a papája és a mamája szeressen újra egymásba. Hogy mielőtt a papája munkába