Anyám titkai [antikvár]

Sok mindent látott ez a ház, sok titkot hallott éjjel elsuttogva a kémények között, palatetők, bordázott ablakok és fehér kavicsos ösvények körül kavargó szélben, mely átfúj a rózsa és rododendronbokrok, a hartlandi öreg gyümölcsös fái között. Megtalált és elveszített szerelmekről, a váratlan halálesetek fájdalmáról, a tiltott lángolás édességéről. Éjféli könnyekről és nyári éjjelek kacagásáról, minden megálmodott álomról és meglelt világokról. A ház kérdés nélkül megőrizte mindet árnyas falai közt, anélkül, hogy ítélkezett volna.És mostanában a hartlandi élet tele van emlékekkel. A háború és nyomában a halál még élénken él az emberek fejében. Hisz Anglia nem is olyan rég hagyta maga mögött a jegyrendszerrel, szétbombázott házakkal és hullámtéglás barakkokkal teli éveket, amikor az édességboltokat váratlanul elözönlötték az új luxuscikkek, édességek, és mindenhol csilingelő zene szólt. De most fényesnek tűnik a jövő, így nem csoda, hogy 1958 ifjai két kézzel ragadják meg az életet, hiszen ez a vidéki nyári rezidencia mindenkit kótyagossá tett ígéretével, hogy minden az övék lehet.De az is lehet, hogy a hold tett mindenkit kótyagossá ezen az éjjelen. Úgy lóg az égen, mintha odatűzték volna, alacsonyan az istállók fölött ragyog különös, narancsos fényével. Csak rá kell nézni, érezni a szájpadlást bizsergető pezsgő ízét, és a rózsakertből érkező, részegítő illatot. Az ember máris felismeri azt a vonzást a gyomrában, az esztelen holdkórt, ami végtelen lehetőségként hiteti el vele, hogy a világ az övé lehet. Mindenfelé lámpások lógnak, lengedeznek, pislákolnak az esti szélben,