Anyanyelve magyar... [antikvár]

Részlet a könyvből:Ma is látom a földbesüppedt házat. Hatalmas fedél alatt roskadoznak penészes falai. Ott guggol ijedten az Egyetem-utca sarkán, szemben a temetővel, Kolozsváron, a Majális-tető alatt. Látom a három kedves ezüst baglyot, a három régi dámát, s viharvert gavallérjukat, Bojuniczky Nándor urat...Tarokkoznak. Öreg kezek motoznak tétován zsíros kártyalapokkal a bojtos hársonyabroszon. Fáradt, úri kezek. Az asztalfőn Lenka ül. Aggodalmasan, féltékenyen szorongatja az öt lapot. Begörbült gyűrűs ujján ütemesen reszket a smaragd szoliter. Ijedt kis angyalarcához emeli a kártyákat, alig pár centire a szeméhez.Csupor Rozália vajsárga, puffadt kezei mohón nyulnak át az asztal túlsó végéről Lenka felé.- Róza, Róza! - háborog Lenka. - Máris nyulsz a lapomért? Hohó, várj egy kicsit. Különben, fene megette, úgyis elfogod a végén a pagátomat.- Szorítsad csak, amíg a tied. Lenka néni, - csúfolódik Róza. - Majd elviszi Minka. Én vinném el?Én nem vihetem el. Hát már azt is elfelejtetted, hogy mi együtt vagyunk? Jaj te, Lenka néni, te!