Apa-kép-írás [antikvár]

Bevezetés Kezdjük a száraz tényekkel. Margittal 2000. június 30-án házasodtunk össze. Borbála lányunk 2003. április 29-én, Márton fiunk 2004. augusztus 16-án, Annamária lányunk 2007. március 3-án született. S 2008 késő nyarára is várunk valakit, akiről e sorok írásakor még csak annyit tudunk: akkora, mint egy eperszem. Folytassuk az előzményekkel. Jó öt évvel ezelőtt a Képmás Családmagazin felkérésére kezdtem el gondolkodni azon, vajon lehet-e, érdemes-e kifejezetten apai szemszögből gyermekekről beszélni. A kísérletből sorozat lett, aztán a nyomtatott formából a Magyar Televízió internetes oldalain kétheti rendszerességgel jelentkező fényképes tárca, közben a Family Magazinban havonta egy-egy újraközlés; s mára a százat közelíti a megjelent írások száma. Ezekből válogat a gyűjtemény, melyet most kézbe vett, tisztelt Olvasó. Feleségemmel rengeteget nevetünk. Magunkon, egymás cset-lés-botlásain és a gyerekek turpisságain. Az írások jó része azért született, hogy ezeket az élményeket megőrizzük. Hogy felvegyük a harcot a felejtés ellen. Hogy újraolvasva rácsodálkozzunk: jó ég, tényleg, erre nem is emlékeztem már Borka születésétől kezdve óvodába indulásáig sorakoznak a történetek. Miközben megszületett Marci és Annamari is. A szövegek az eredeti megjelenéshez képest csak annyiban változtak, amennyit a könyvforma mindenképpen megkívánt; a fotókat pedig Szűcs Édua élményrajzai váltották fel. Ha egy-egy írás az Olvasó ajkára is mosolyt csal, az csak ráadás - de nem lebecsülendő többlet 7