Apa-történetek [antikvár]

Itt vagyok veled mindig - Apa, arról nem volt szó, hogy egyszer majd elmész. - Tudom, kislányom. Maradni akartam veled, megvárni az unokám születését. De lejárt az időm, és mennem kellett. Lélekben viszont itt vagyok veled, mindig. - Apa, de szavakban sosem köszöntem meg neked mindent. - Nem is kellett. Tudod, nem szerettem a nagy szavakat. Éreztem, hogy köszönöd. A tettek számítanak, nem a szavak. - Apa, te mindig csak adtál. Adsz most is, a történeteklcel, amiket írok rólad. Sokan mondják, hogy jó olvasni. - Látod, ezeket már te írod, rólunk. így élnek a mi történeteink tovább, a szívekben.