Apám így látta [antikvár]

Férjemet mindíg érdekelte a történelem, úgy érezte, hogy a jelen eseményeit útmutatóul kell tekintenünk a jövőre. Tudom, azt szerette volna, ha mindenki megírja benyomásait és gondolatait abban a reményben, hogy értékes szolgálatot tesz a végső cél, a népek közti jobb egyetértés elérésére s a béke megőrzését szolgáló célszerűbb eszközök kialakítására.Sok családi érzés volt benne, s amikor csak alkalom adódott, mindíg iparkodott együtt lenni azzal a gyermekével, akit éppen elérhetett. Arra mindíg vigyázott, hogy ne zavarja őket munkájukban, s a egyikül-másikuk úgy érezte, hogy amit apja kíván, az zavarná hivatása speciális vonalát, férjem mindíg megengedte, hogy őszintén beszéljen, s mindíg a gyermek óhaja volt a végső és döntő tényező. Ez az egyik oka annak, hogy oly sokszor s rövid időközökben, keresztülvitte, hogy gyermekei, beleértve vejét s egyetlen leányunkat is, együtt legyenek vele, ha munkájuk vagy személyes ügyeik nem akadályozták őket. Annyira kívánta társaságukat, hogy legidősebb fiúnkat, James, Washingtonba hozta titkárnak, noha tudtára adták, hogy Jamesszel szemben ez nem egészen tapintatos és helyes eljárás. Megmondták neki, hogy adódhatnak politikai támadások és hogy James értékének megítélésében az apát elfogulttá teheti a puszta tény, hogy a fiáról van szó.