Apának lenni... [antikvár]

Részlet a könyvből: Márta már alig emlékezett az anyjára és ha gondolt rá, a kék tengert látta maga előtt, az azúrkék déli tengert, amint egy nagy ezüstben és fehérben csillogó hajó távolodik és azon az ő anyukája áll, szép hajával játszik a szél. Mellette áll egy úr, fehér tengerésztiszti öltönyben, de az öltöny egyik ujja üresen lóg le a válláról, a másik az asszony dereka köré fonódik. Márta - hétévesen - felnéz az apjára, aki a parton állva, a gyermek fején tartja a kezét, a szép vastag fekete bajusz meg-megrándul és arra a kérdésre, hogy hová ment az anyu, csak annyit válaszol, hogy messzire. De arra a kérdésre, hogy őket miért nem vitte magával a kirándulásra és mikor fog onnan visszajönni, már egyáltalában nem kap választ a gyermek az apjától. Az emberek azt suttogták, hogy a lord hiányzó karját Ragyics Iván egyetlen iszonyú erejű csapással úgy összeroncsolta, hogy amputálni kellett. A lord egyesek szerint vérző karral menekült el a tajtékzó Ragyics elől, nehogy az egy második csapással örökre megfossza attól a gyönyörűségtől, hogy az elcsábított asszonyt valaha is még magához ölelje.