Apapa regénye [antikvár]

Apapa vonzó, tünékeny személyisége átsugárzik az időn is, igaz, Faustát, a táltos lányt ő maga is segítségül remélte ehhez. Harminc éve kedveskedik, csábítgat, hogy együtt írjuk meg a regényét, amit ő megírt ugyan, csak részletekben, széthagyogatta a levelezésében, de mégiscsak maradtak hézagok, amiket nekem kellett kitöltenem. Fausta pedig odahajolt apapához, hogy ne csak lássa, de szagát, ízét is érezze életének. Nem tehetett mást, hiszen ő nemcsak dédunokája, hanem írói tehetségének örököse is. Apapa, Móra Ferenc szívesen vesz részt a csodaidézésben, a mesehántásban. S hogy ne valami kontár munkát végezzek, apapával gyakran beszélgettünk. Mentünk az úton és beszélgettünk. Végigsétáltunk az évszázadon.