Apaság [antikvár]

Részlet: "A Páris-belforti gyorsvonat teljes gőzerővel robog végig a várost határoló földeken. A májusi reggel morogva. Az eget borító vaskos felhők, az észak-nyugati szél elől rohanva, hirtelen záporban ereszkednek a buza-, repcze- és lóhere mezőkre, a melyek tarkán-színes vetéseikkel borítják el Brie változatlan síkját. Csillogó vonalaival önti be az eső az egyik kupé lezárt ablaküvegét, a mely mögött egy magányos utas a rossz idővel nem látszik törődni. Nagykendőbe burkolt lábaival, szemüveggel a szemén, iratok és tervek olvasásába van merülve, szép sorjában szedegetve elő őket az átellenes párnára rakott okmánycsomóból, amelyek sárga borítékja a következő felirást viseli: Val-Clavin erdeje. Az esőverte vidék nem nyujt semmi érdekeset; de ha vidáman napfényes volna is az ég, és festőibb a táj, az olvasó utas megfeszült arczizma, s érdeklődő elfoglaltsága után itélve úgy tetszik, hogy a távolodó földek szépséges pompájának esetében sem sokat törődék velök."