Apró kalászok [antikvár]

Részlet: A dzsinn Miklóska minden reggel kemény lépésekkel kopogott el Kozma néni boltja előtt. A Rákóczi-utcából ment a Képezde-utcába: az óvodába. Nyakába akasztott kis táskája veregette az oldalát. a tízórait vitte benne. Az óvoda "legfelsőbb" osztályába járt, ennélfogva a zsebkendőt büszke magabizásában nem engedte a kabátka mellére varrni, hanem a zsebben hordta, ami méltó feltünést keltett kisebb társai előtt. Különösen azzal nyert nagy tekintélyt, hogy időnként az óvónéni is ú gy beszélt róla, mint akit immár szárnyára ereszt, mert az ősszel Miklóska beiratkozik az elemi iskola I. osztályába: lesz olvasókönyve, sajáttulajdonú palatáblája és nagy táskája. Méltán volt hát Miklóska kopogása határozott, a tekintete meg önérzetes. Néha rosszul esett neki, hogy olyan sokan elmennek mellette s észre sem veszik és nem csodálkoznak rajta, hogy ő nem a mellére varrva viseli a zsebkendőt. De volt ennél nagyobb keserüsége is Miklóskának...